A kirándulás célja volt, hogy a magyar irodalom és történelem nagyjainak életükhöz kapcsolódó helyszíneit felkeressük és megemlékezzünk róluk. Elsődleges úti célunk Kolozsvár volt, Reményik Sándor szülőházát felkeresve emlékeztünk meg iskolánk névadójáról. Istentisztelet keretében ellátogattunk a kolozsvári evangélikus templomba, ahol annak idején Reményik Sándor tanult:
„E templom s iskola között
Futkostam én is egykoron,
S hűtöttem a templom falán
kigyulladt gyermekhomlokom.”
A Házsongárdi temetőben járva fejet hajtottunk többek között Kós Károly, Dsida Jenő és Reményik Sándor sírja előtt.

Mindemellett megnéztük még Kolozsvár magyar vonatkozású nevezetességeit: Mátyás király szülőházát, a méltán híres Mátyás-lovasszobrot, a Szent-Mihály Székesegyházat.
Utunk rendkívül tartalmas volt, hiszen tevékeny napjaink alatt jártunk Kenderesen, ahol betekintést nyerhettünk a Horthy-család egykori életébe, a Mauzóleumban pedig elhelyeztünk koszorúnkat.
A Debreceni Református Nagytemplom bejárása után a Déry Múzeum különleges gyűjteményének megtekintése során részünk volt a Munkácsi-trilógia: a Krisztus Pilátus előtt, az Ecce homo és a Golgota című festmények fényjátékkal kísért tárlatvezetésén, mely felért egy áhítattal.
Nagyszalontán az Arany János Múzeumban hallhattunk érdekes előadást a Toldi írójáról, Arany János és Petőfi Sándor költőbarátságáról, mindezt a Csonka-toronyban berendezett kiállításon.
Kalotaszentkirályra érve rendkívül barátságos fogadtatásban volt részünk, ahol a helyiek kedves vendéglátással és műsorral vártak minket – kalotaszegi táncokat láthattunk.
Körösfői Református Templomban a régi időket őrző kazettás mennyezetben gyönyörködhettünk.
Válaszúton Wass Albert szülőháza mellett vezetett el utunk, majd a Kallós Alapítvány házában látható, Erdély egyik legszebb és leggazdagabb népművészeti gyűjteményét tekintettük meg.
Koltón, a Teleky-kastélyban Petőfi Sándorra emlékeztünk, és tekintettünk ki az ablakból arra a bizonyos Bérci-tetőre, melyet szeptember végén a vers szerint már hó takar…
Érmindszenten, Ady Endre szülőházában, a művészeti iskolában dolgozó kollégáink Ady verseket, s azoknak megzenésített, koreográfiával feldolgozott előadásának bemutatásával adakoztunk Ady költészetének.
Szatmárcsekén, a magyar Himnusz írójának, Kölcsey Ferencnek sírja előtt állva, emelkedett hangulatban idéztük fel nemzeti imádságunk sorait.

Utunk végén Nyíregyházán látott vendégül minket az evangélikus egyház lelkésze, kinek vezetésével ellátogattunk az Evangélikus Templomba, és a városban lévő evangélikus iskolákba, melyeknek működésébe is betekintést nyerhettünk.
Azt gondolom, hogy a mai napig hordozzuk magunkban ezen út élményeit, melyek gazdagították tudásunkat, többletet adtak a költők, történelmi személyiségek életének megismerésében, melyet kamatoztathatunk tanításunk során, hogy mindezt az általunk tanított gyermekeknek átadva, értékes tudást csepegtessünk beléjük.

Tomcsányi-Kovács Szilvia