Lovas túra a hűség falvaiban

1920. június 4-én írták alá a versailles-i Nagy-Trianon palotában azt a békediktátumot, mely területe kétharmadával megcsonkította a történelmi Magyarországot. Erre emlékezett a Reményik-iskola június elején, mely alkalomra a felvidéki testvériskola tanulóit is meghívták. Az ünnepség előtt az intézménnyel is megismerkedhettek a vendégek.

Bukovszky János a szentpéteri Kossányi József Alapiskola igazgatója elmondta, hogy az ünnepség előtti napokban megnézték az iskolát, a diákok órákon vehettek részt, illetve az iskola színjátszóinak előadását is megtekintették. Meglátogatták a Falumúzeumot és a város nevezetességeivel is megismerkedtek.

A városi megemlékezésre a felvidéki tanulók egy verses előadással készültek.

A Trianon emlékhónap keretében idén már másodszor szervezte meg a Klapka György Lovas Polgárőr Egyesület a hűségtúrát azokba a falvakba, melyeket Trianon után visszacsatoltak az országhoz. A lovasok ezúttal is a Narda, Felsőcsatár, Horvátlövő, Pornóapáti, Szentpéterfa településeket érintették két nap alatt.

Sátory Károly igazgató urat -aki egyben a Klapka György Lovas Polgárőr Egyesület elnöke is- arról kérdeztük, honnan jött a lovas túra szervezésének ötlete:

"Itt vannak Szombathelytől nem messze ezek a falvak, melyeket a trianoni békediktátum szintén elcsatolt az országtól, de háromévi lázadozás hatására vissza tudtak térni az anyaországhoz. Ezt, az akkor mindenképpen hősies és hazafias cselekedetet, az utókor méltánytalanul elfeledte, nem került be kellő súllyal a magyar köztudatba. Aztán itt van térségünkben az a sok lovarda, sok lovassal és még sincs Nyugat-Magyarországon egy olyan lovas rendezvény, mint például keleten a Nyeregszemle, északon a Tavaszi Hadjárat, amit mi itt élő lovasok szervezünk, részvételünkkel támogatunk. E kettő dolgot próbáltam e rendezvénnyel összekapcsolni. Szeretném, ha ez a túra ezekkel a történelmi gyökerekkel, ideológiai háttérrel és üzenettel a térség meghatározó -mondjuk úgy, hogy hiánypótló- lovas rendezvényévé nőné ki magát. A jövőben valamiféle zarándoklatot képzelek el, mely természetesen nem csak a lovasokat szólítja meg, hanem mindenkit, akinek fontos a rendezvény üzenete és áldoz a szabadidejéből erre néhány órát, napot. Ezen a túrán már szomorkodásnak nincs helye. Nem Trianon veszteségeit siratjuk, hanem együtt ünnepeljük, hogy a "hűség falvainak" és országunkban több más településnek és városnak is reménytelen helyzetből sikerült velünk maradni, és bizakodva tekintünk az ismét éledő nemzeti összefogás, összetartozás gondolatának."

Minden településen megkoszorúzták az emlékhelyeket.

Potápi Árpád János az Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságának elnöke a történelmi múltat idézte fel:

"Arra emlékezünk ezeken a településeken, hogy 1920. után ezt a vidéket is elcsatolták Magyarországtól, Ausztriához kötötték. De ez a 10 falu nem nyugodott bele a sorsába, nem nyugodott bele, hogy a nagyhatalmak így döntöttek. És ez a 10 falu 3 éves kitartó szívósságának köszönhetően 1923. március 1-én visszakerült az országhoz. Ez annál is inkább nagy fegyvertény volt, hiszen tudjuk, hogy nagyon kevés terület esetében engedélyezték ezt. Hiszen csupán Sopron és közvetlen környékén és ennek a 10 településnek."

Az ünnepségen Töll László a honvédelmi minisztérium katonai hagyományőrző osztálynak vezetője is méltatta az itt élő elődjeit.

"Ezek a falvak nem tisztán magyar falvak voltak, hanem horvát és német lakosság a többségében. Ugye nemcsak a csatatéren lehet vitézséget tanúsítani, hanem a civil életben is. Mégpedig azt, hogy megmutatni nagyhatalmaknak, hogy ki hova akar tartozni, hol képzeli el az életét."

Az eseményen horvát és német nemzetiségi csoportok váltották egymást a színpadon, de felléptek a szombathelyi Reményik-iskola néptáncosai is.