3. hely a meseírón

Réka felkészítője Füzesi Zsuzsanna tanítónő, osztályfőnök.

GRATULÁLUNK!

Réka meséje:

SEGÍTŐKÉSZ ERDŐLAKÓK

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy hatalmas erdő, benne sok vígan élő állat.

Az erdő csak úgy zengett a fürjek dalától, akik a tavaszt üdvözölték, a nyulak ugrálásától, ők pedig annak örültek, hogy végre megtömhetik a pocakjukat, és az őzek víg táncától, kiknek már megfájdult a lábuk a téli szünetben. A méhek zümmögésére a polgármester Uhu bagoly, és asszisztense Kip-kop harkály is felébredt.

• Csöndet! Csöndet kérek! – kiáltozott.

  Erre mindenki elcsöndesedett. Most, a csöndben ágak reccsenése hallatszott. Az állatok futásnak eredtek, a nyulak a bokrok alá, mókusok az odúkba, a madarak a fészkükbe, az őzek pedig a fák mögé bújtak. Kisleány érkezett az erdőbe, leült egy fa tövébe, és elkezdett sírni. Az állatok látták, hogy kedves az arca, már nem féltek tőle, a polgármester meg is szólította:

• Hát te, miért sírsz kisleány?

  De a kislány annyira sírt, hogy meg se hallotta, ahogy megszólították..

  Akkor egy kis nyuszit küldtek oda, hogy bújjon a lányhoz. Amikor odaugrált a nyuszika, a leány is megnyugodott. S ekkor vette csak észre, hogy ott vannak az erdő többi lakói. Uhu bagoly újra megszólította és megkérdezte miért sírt.

• A faluból jöttem, anyukám beteg és gyógyfüvet kell szednem. Az a baj, hogy nem tudom melyik a fű és hogy néz ki a gyógyfű!

• A leány ruhája rongyos, fapapucsa kopott volt. Ekkor Kipp-kopp harkály megszólalt.

• Hát mi mit tudnánk segíteni?

  Ekkor majdnem egyszerre szólaltak meg az erdő lakói:

• Én hozok a forrásról dióhéjakban vizet! – kiáltotta a szelíd őzike.

• Mi szedünk gyógyfüveket! – felelték a nyulak.

• A barátaimmal szedünk gombát ebédre! – kedveskedtek a sünik.

  A kisleány nem sírt már, sőt alig tudta kapkodni a fejét a sok segítségre.

  Gyorsan össze is szedték ami kellett. A kisleány alig tudott hálálkodni:

• Köszönöm, nagyon kedves tőletek, hogy segítettetek rajtam!

• Mi majd segítünk rajtad, bármikor jössz! – felelte segítőkészen Uhu bagoly.

  A kisleány gyorsan hazasietett.

   - Uhu bácsi, ugye visszajön még? – kérdezték egyszerre az erdő lakói.

   - Megnyugodhattok, vissza fog jönni! – nyugtatta őket a bagoly.

  A kisleány anyukája pár nap múlva meggyógyult, és azt kérdezte:

   - Te lányom, honnan hoztad a gombát, a forrásvizet, meg a gyógyfüveket?

   - Édesanyám, én azt az erdő lakóitól kaptam! – felelte a lányka.

   - Mutasd meg nékünk, kik voltak azok! – kérlelték a kislányt anya és két lánya.

  A lány nem tudott mit tenni, elvezette őket az erdőbe.

  Az állatok boldogan fogadták őket.

• Köszönöm, hogy a lányommal gyógyfüveket küldtetek! – hálálkodott az anyuka.

• Örülünk, hogy segíthettünk, látogassatok meg máskor is! – kérte Kipp-kopp harkály.

   

  Ezután többször meglátogatták egymást, bajban is volt, aki segítsen.