Német önkéntes a Reményikben

Az AIESEC egy nemzetközi szervezet fiatalok számára, amely lehetőséget ad a világ 110 országában a felsőoktatásban tanuló hallgatóknak, hogy önkéntesként oktatási intézményekben színesítsék a diákok mindennapjait, segítsék a nyelvtanulást.

Iskolánkban Lena Harnish töltött 6 hetet. Itt szerzett élményeiről, tapasztalatairól kérdeztük Őt.

Hol élsz? Honnan jöttél?

- Eckenfördéről jöttem, Schleswig-Holstein tartományból.

Milyennek ismerted meg a magyar embereket?

- A magyarok véleményem szerint barátságosak és segítőkészek, nagyon jól éreztem magam köztük. Csak az autóvezetők közlekednek szokatlanul. Németországban meg kell állni a zebránál, ha egy gyalogos át akar menni. Itt azonban sokat kell várni. Ezen kívül számomra úgy tűnik, hogy késztetésük van a magyaroknak az embereket etetni, életemben nem ettem még ennyit.

Miben különbözik a német oktatásrendszer a magyarétól?

- Németországban más az iskolarendszer. Az alapiskola négy osztályos, ezután lehet választani a küllönböző szakiskolák vagy gimnáziumok között. Az érettségi után aztán lehet tovább tanulni.

Mennyire találod nehéznek a magyar nyelvet?

- Nagyon nehéznek találom, ezért nem is próbálkoztam megtanulni. Azokat a szavakat, amelyek hasonlítanak a némethez, megértem, Néhány szót tudok, mint például igen, nem, köszönöm.

Szívesen lennél-e tanár?

- Nem szeretnék ilyen sok gyerekért felelősséget vállalni. Régebben tartottam korrepetálásokat, de egy gyerekkel egész más, mint egy egész osztállyal foglalkozni.

Mit tanulsz az egyetemen?

- Gépészmérnöknek tanulok, repülőgéptechnikusi szakiránnyal. A mesterképzést idén fejezem be.

Milyen nyelveken beszélsz?

- Angolul, németül, franciául és dánul egy keveset.

Mit láttál Szombathelyből, milyen rendezvényeken voltál?

- Chelseavel megnéztük a Romkertet, a Smidt Múzeumot. Ezen kívül voltam Kőszegen és Sárváron. A legjobban Kőszeg tetszett, nagyon kedves kis városnak tartom.

Hogy érezted magad az iskolánkban?

- Nagyon jól éreztem magam, minden tanár nagyon kedves volt, és a gyerekek is nagyon örültek, hogy itt voltam. Nagyon jó volt, hogy ez egy kisiskola.

Mi a legszebb emléked városunkról, iskolánkról?

- A legjobban a cukrászdák tetszettek, a sok finom tortával. Nagyon ízlett a palacsinta, amelyet vacsorára Enikő néni lányától kaptam. Ezen kívül nagyon megérintett, amikor két kislány a második osztályból oda szaladt hozzám és átölelt. Nagyon szórakoztató volt a gyerekekkel német dalokat énekelni, mert emlékeztetett a gyerekkoromra.

Mi a terved a jövőben?

- A tervem januártól megírni a szakdolgozatomat, munkát keresni egy vállalatnál. Szeretnék az édesanyámmal elutazni, mielőtt dolgozni mennék. Legszívesebben az Airbus, vagy a Boeing cégnél szeretnék dolgozni mérnökként.

Kívánjuk, hogy terveid váljanak valóra! Köszönjük, hogy itt voltál, s reméljük szívesen gondolsz vissza az itt töltött időre.