Szép eredmények meseírásból

Mihály Máté 3.a osztályos tanuló I. helyezést ért el, Volf Lil 3.a osztályos tanulónk pedig különdíjat kapott a pályázati munkájával. Felkészítőjük: Füzesi Zsuzsanna.

Gratulálunk!

Az Újrahasznos-sziget

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú. Ábelnek hívták. Az anyukája kapott egy varázsgyűrűt, amikor ő még kisbaba volt. Ezt odaadta a fiának.

Egyik este Ábel meglátta, hogy a gyűrű világít. Kinyílott az ablak és varázslatos módon az ijedt fiú kirepült rajta.

• Jaj, anya! – kiáltotta, de már késő volt. Nem hallotta senki.

Egyszer csak földet ért egy fura helyen. Meglátott egy táblát, amelyre ez volt írva: „Újrahasznos-sziget”

Elsétált a tábla mellett és nem messze meglátott egy falut. Fura kis falu volt, nem olyan, mint ahol ő lakott. Hirtelen nagy zajt hallott, elindult a hang irányába. Egy robotot látott, aki épp egy házat készült lerombolni. Ábel megijedt tőle. Egyszer csak odafutott hozzá egy két lábon járó kuka és ezt mondta:

• Segíts rajtunk! Félünk!
• Én is félek! Ki vagy te és honnan tudsz járni és beszélni?
• Hasznoska vagyok. Itt élek ebben a faluban. Egy varázslónak köszönhetem, hogy járok és beszélek. Itt ezen a szigeten mindent újrahasznosítunk, ebben segítek. Ez egy újrahasznosító robot, ami teljesen megkergült! Le akarja rombolni a házakat, csak a nagy varázsló segíthet, aki a varázserdőben él.
• Segítek neked, hátha a mágus haza tud juttatni engem! Induljunk!

Elindultak, de lassan beesteledett.

• Gyújtsunk tüzet! – mondta a fiú.

Tüzet gyújtottak és nyugovóra tértek. Reggel folytatták útjukat. Az úton Hasznoska rengeteget mesélt Ábelnek a szigetről. Arról, hogy náluk a hulladék nem vész el, csak átalakul. Mindent, amit csak lehet újra feldolgoznak. Különválogatnak mindent, ami a szemétbe kerül. Azok a dolgok, amiket újra lehet használni, azok az ő pocakjába kerülnek, ezért is lett a neve Hasznoska. Aztán mesélt a legjobb barátjáról, Komposztkáról, aki a maradék élelmiszert gyűjti össze a kerti zöld hulladékkal és alakítja át, hogy a földnek tápanyagot csináljon belőle.

Ábelnek nagyon tetszett, amit hallott. El is határozta, ha egyszer hazajut, bizony ő is szelektíven fogja gyűjteni a szemetet, ezzel óvva környezetét.

Hamar oda is értek a varázsló házához. Bekopogtak. Egy vénséges vén, ősz szakállú ember nyitott ajtót.

• Mit kerestek itt, ahol a madár sem jár? – kérdezte.
• A nagy varázslót keressük! – mondta a fiú.
• Én vagyok az, miben segíthetek? Miért tettétek meg ezt a hosszú utat?
• Segíts Újrahasznos-szigeten, kérlek! Az egyik robot meghibásodott és le akarja rombolni a házakat! Ha segítettél, utána haza tudnál juttatni? – kérte Ábel.

Az öreg mágus megvakarta a fejét, megsimogatta a szakállát és ezt mondta:

• Van egy varázsigém, amit a robot fülébe kell suttogni egy bátor fiúnak. Ez a varázsige haza is repít. Vállalod?

Ábel kicsit megijedt, de összeszedte minden bátorságát és igent mondott. A varázsló egy régi tekercset adott a kezébe, egyet csettintett az ujjával és Hasznoskáék rögtön a robot mellett termettek. Szerencsére a masina annyira el volt foglalva a rombolással, hogy észre sem vette őket, így a bátor fiú felkapaszkodott a hátán, egészen a füléig és rákezdte:

• Ekete-pekete, ne rombold a házat le! Segíteni vagy te itt, dolgod végezd rögtön, pikk! Pakkot mondok menten, vigyél haza engem!

S láss csodát, a robot azonnal abbahagyta a rombolást, ölébe vette Ábelt és felröppent vele. Ábel még odakiáltott új barátjának:

• Örülök, hogy megismertelek! Ég veled Hasznoska!

A robot csak repült és repült, mígnem a fiú házához értek. Ott letette Ábelt és már indult is vissza Újrahasznos szigetre, hogy tegye a dolgát.

Ábel soha nem felejtette el ezt a nagy kalandot.

Itt a vége, fuss el véle!

Mihály Máté, 3.a

A Birodalom megmentése

      Volt egyszer – és szerencsére még ma is él – egy vénséges vén Anyakirálynő, akit Földnek hívtak.

      Csodálatos birodalma kontinensekből állt, melynek partjait óceánok mosták. A szárazföld sokszínű: lombos erdők, zöld mezők, hófedte hegycsúcsok, dimbes-dombos vidékek váltogatták egymást. Friss levegőjét, tiszta vízű patakjait rengeteg állat ízlelgette. A Királynő rendkívül termékeny volt, sok-sok gyermeke született, majd számtalan unokája, dédunokája, és azoknak is ükunokái. Boldogan éltek, az Anyakirálynőt nagy becsben tartották. Később, ahogy sokasodtak, kezdték elfelejteni, hogy összetartoznak, viszálykodni kezdtek egymással. Egyesek különbnek gondolták, magukat másoknál, hatalomra és gazdagságra törtek. A nagy civakodásuk közepette megfeledkeztek az Anyakirálynőről. Melyik anyának ne fájna, ha csemetéit egymással acsarkodni látja? Föld egyre csak búslakodott, majd elemésztette a bánat. Termékeny talaja terméketlenné vált, tiszta vizeit, friss levegőjét is beszennyezte az utódok áldatlan viselkedése.

      A Birodalom épségét az elemek tündérei vigyázták: Föld Tündér. Tűz Tündér, Víz Tündér és Levegő Tündér. A négy Tündér égtelen haragra gerjedt az emberek viselkedését látva. Úgy döntöttek, megbüntetik őket. Föld Tündér földrengéseket és vulkánkitöréseket gerjesztett, Tűz Tündér erdőtüzeket szított, Víz Tündér áradásokkal sújtotta a hálátlanokat, Levegő Tündér pedig hatalmas forgószeleket támasztott, melyek elpusztítottak mindent, ami útjukba került. Így próbálták jobb belátásra bírni őket. A Birodalom lakóinak többsége eleinte nem tulajdonított nagy jelentőséget a csapásoknak. Később azonban, ahogy egyik a másik után következett, aggódni kezdtek mindannyian. A legbölcsebb ember egy éjjel álmában a négy Tündért látta, ahogy körülvették az Anyakirálynőt, aki nagyon rossz bőrben volt, haldokolni látszott. Úgy döntött, felkeresi a Tündéreket, és tanácsot kér tőlük. Őket nem láthatta akárki, csak az, aki kivételesen bölcs és tiszta szívű volt. Nem tudta, merre keresse őket, ezért leült egy rétre gondolkodni, ahol még szép zöld volt a fű és tiszta vízű a patak. Egyszer csak megjelent előtte a négy Tündér, és elmondták neki, hogy a sok csapást mind ők küldték az emberekre büntetésül. A Föld a halálán van, és csak úgy menthetik meg őt, ha összefognak, felhagynak a folytonos háborúskodással, hatalmaskodással, és újra megadják az Anyakirálynőnek az őt megillető tiszteletet. Ellenkező esetben elpusztul az egész Birodalom. A Bölcs ígéretet tett, hogy közvetíti a Tündérek üzenetét a Birodalom minden lakójának. Ezután úgy, ahogy megjelentek, hirtelen el is tűntek a Tündérek, a Bölcs pedig elindult hazafelé, hogy tanácskozásra hívja a Birodalom minden szegletének küldötteit. Harmadnapra összegyűltek a meghívottak, a Bölcs pedig elmondta nekik, mit üzent a Birodalom négy őrzője. Egyezségre jutottak, hogy meg kell menteni a Földet és az egész Birodalmat. Amikor a küldöttek hazaértek, továbbították az üzenetet a többi embernek is. Az emberek nagyon elszégyellték magukat, hogy viselkedésükkel majdnem elpusztították szeretett Anyakirálynőjüket, s vele együtt az egész birodalmát.

      Amint a birodalom lakói megjavultak, Föld is egyre jobban érezte magát. Az egész Birodalom újjászületett: levegője és vizei újra tiszták lettek, talaja termőre váltott, minden virágba borult. Éljen sokáig az Anyakirálynő, birodalmának összes lakójával együtt.

Volf Lili, 3.a